Amikor imádkozol, mondd azt, hogy „Atyám”. – Lukács 11:2
Halljuk az embereket imádkozni: „Istenem, tedd ezt… és Istenem, tedd azt… kérlek Istenem….”.
Nem kritizáljuk egymás imáit. Minden ima jobb, mint a semmi. Mégis elgondolkodom azon, hogy a Mennyei Atyát „Istennek” szólítsuk.
Ennek bizonyára van értelme. Isten az, aki Ő. Egy Isten van, és nincs más. Amikor azt mondjuk, hogy „Isten”, akkor nem utalunk más Lényre a világegyetemben, mert az istenség olyan kategória, amelyet egyedül Ő foglal el. Ő az egyetlen ebben az osztályban. Tehát nem baj, ha Istent Istenként szólítjuk meg, gondolom.
De egy kicsit olyan érzés, mintha földi apámat „Szénbányásznak” szólítanám. Vagy „Farmer”. Mert ő az volt. Csakhogy sokkal több volt ennél.
Urunknak, Jézusnak volt valami mondanivalója erről a kérdésről. Amikor imádkozol, mondd azt, hogy „Atyám”.
Ez bizony úgy hangzik, mint egy parancs, és nem mint egy javaslat.
Az ember elgondolkodik, hogy miért vesszük ezt olyan félvállról.
Egy tipikus felnőtt vasárnapi iskolai osztályban mindenféleképpen hallani Istent megszólítani. „Isten.” „Ó, Istenem.” „Kedves Istenem.” „Uram.” „Kedves Uram.”
Emlékszem, hogy csodálatos édesanyám az imáit a „Kedves Jézushoz” intézte. És nem, száz év alatt sem javítottam volna ki! Azt sem állítom, hogy Isten a rossz megfogalmazás miatt utasította el az ő imáját – vagy bárki másét!
Csupán azt mondom, hogy Jézus azt mondta, hogy „Atyánkhoz” kell imádkoznunk.
A Biblia azt mondja, hogy Jézus az Atyához intézte imáit.
A Miatyánkban Istent „Atyának” és „Miatyánk”-nak nevezte. (Máté 6:9; Lukács 11:2).
Lázár sírjánál Istent „Atyának” szólította. (János 11:41)
A János 17. fejezetében, Jézus főpapi imájában Jézus Istent „Atyának” nevezte (1,5,21,24. versek), „Szent Atyának” (11. vers) és „Igazságos Atyának” (25. versében) nevezte.
Máté 11. fejezetében Jézus Istent „Atyának, mennynek és földnek Urának” (25. v.) és „Atyának” (26. v.) nevezte.
A Máté 26:39, 42-ben és a János 12:27, 28-ban is „Atyának” nevezte Istent.
Meggyőző, nem igaz? Valójában nem találok olyan helyet, ahol másként nevezte Istent. A keresztről való kiáltásában – „Istenem, miért hagytál el engem?” – Jézus valójában a 22:1 zsoltárt idézte. De a többi alkalommal az „Atyát” használta. „Atyám, a te kezeidbe….” „Atyám, bocsáss meg nekik….”
Hogyan szólítsuk meg Istent az imádságban? Azt javaslom, hogy mondjuk azt, hogy „Atyám”.
Vajon belegondoltunk-e már abba, hogy milyen áldottak vagyunk, hogy a világegyetem Teremtőjét Atyánknak ismerhetjük?
Dr. Gresham, a Berry College lelkésze fél évszázaddal ezelőtt azt szokta mondani: „Időről időre valaki azt mondja nekem: ‘Én nem hiszek Jézusban, de hiszek az Atyaistenben’. Mindig megkérdezem tőlük: ‘Ki tanított meg arra, hogy Istent Atyának nevezd?’. Mert Jézus volt az. Jézusig nincs feljegyzés arról, hogy bárki a menny felé nézett volna, és Istent ‘Atyának’ szólította volna.”
Igaz, az Ószövetségben van néhány utalás arra, hogy Isten Izrael Atyja. De ismétlem, senki sem merte Istent „Atyának” szólítani. Egyszerűen nem tették meg. A legrosszabb fajta véteknek, szinte istenkáromlásnak minősült volna.
Hallottam, hogy a Koránban (Korán) több mint 90 nevet találunk Istenre, de ezek közül egy sem „Atya”.
Az Úr Jézus úgy gondolta, hogy Isten az Atyánk valami különleges dolog volt
Jézus azt mondta –
Tegyük fel, hogy valamelyikőtök apja halat kér a fiától; ugye nem ad neki kígyót hal helyett?
Vagy ha tojást kérnek tőle, nem ad neki skorpiót, ugye?
Ha tehát ti, akik gonoszok vagytok, tudjátok, hogyan adjatok jó ajándékokat gyermekeiteknek, mennyivel inkább fogja mennyei Atyátok adni a Szentlelket azoknak, akik kérik őt! (Lukács 11:11-13)
Anélkül, hogy ezt ennyi szóval kimondta volna, az Úr az ördögnek válaszolt, aki akkor (és most is!) azt mondta, hogy az ember nem meri magát megnyitni Isten előtt, mert ha bízunk benne, akkor Ő majd kihúzza a gyufát, és olyasmit ad nekünk, amit nem akartunk.
A Máté 7:11-ben, ennek a Lukács 11-i szentírásnak a változata így szól: „Ha tehát ti, akik gonoszok vagytok, tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad majd a ti mennyei Atyátok, aki a mennyekben van, jót azoknak, akik kérik őt!”.
A lényeg világos. Jézus azt mondja: „Bízhattok az Atyában.
Az Édenkertben a kígyó azt mondta Évának: „Isten tudja, hogy azon a napon, amikor eszel erről a fáról, megnyílik a szemed, és olyan leszel, mint Isten, és megismered a jót a rossztól. És Ő kitart melletted. Nem azt akarja, ami a legjobb neked.” (1Mózes 3)
Az Úr Jézus azt mondta, hogy a Sátán hazug és a hazugság atyja (János 8). És Ő tudta.
Az Úr Jézusnak köszönhetően Isten a mi Atyánk. Megszólíthatjuk Őt Atyának (micsoda kiváltság!), és bízhatunk benne, hogy szerető Atya.
Annyira áldottak vagyunk.
