Keresztényként élni és életben maradni Afganisztánban.

Van még hely a világon, ahol egy Biblia birtoklása egyenlő a halálos ítélettel, és ahol teljes illegalitásban mégis több ezren Krisztus-követőnek vallják magukat. Persze csak csendben, csak otthon, csak maguk között, ha ugyanis nyíltan tennék, már nem lennének életben.

Mit jelent ma keresztényként élni Afganisztánban?

Egyetlen szóval válaszolva: életveszélyt. A világ számos pontján folyó, keresztényüldözést bemutató, Open Doors elnevezésű szervezet minősítése szerint – már a tálib hatalomátvételt megelőző időben is – Észak-Korea után a második helyen Afganisztánban volt a legveszélyesebb kereszténynek vallani magát valakinek.

Az országnak ma egyetlen hivatalos keresztény temploma van, amely az olasz nagykövetségen található. 1919-ben Olaszország volt az első, amely elismerte Afganisztán függetlenségét, cserébe az afgán kormány engedélyt adott Kabulban egy katolikus kápolna építésére.

Az épület számos alkalommal megsérült ugyan, és főleg a külföldi diplomáciai testületek tagjai látogatják, de a mai napig működik – az egyetlen protestáns keresztény templommal ellentétben, amelynek építéséről Dwight D. Eisenhower amerikai elnök 1959-es afganisztáni látogatásakor állapodott meg Mohammed Zahir királlyal, és amely elkészült ugyan 1970-ben, de mindösszesen három évig működött.

Az amerikai megszállás alatti afgán alkotmány lehetőséget biztosított ugyan a szabad vallásgyakorlásra, egy másik pontjában azonban azt is kimondta, hogy semminek, ami a Korán tanításával ellentétes, nincs helye az országban. Az afgán médiatörvény pedig konkrétan tiltja az iszlámon kívül bármilyen más irányzat megjelenítését.

A kereszténység üldözése ugyanakkor sokkal inkább az imámok és a muszlim hitszónokok tanítása, az állami hivatalnokok működése, a hétköznapi többségi társadalom megítélése, a szomszédok, a barátok és a közvetlen családi reakciók nyomán válik konkrét valóssággá.

Afganisztánban Krisztus követőjének lenni egyet jelent az utált Nyugatnak való behódolással és a kollaborációval. A család számára hatalmas szégyen egy megtért és kikeresztelkedett családtag, amit legtöbbször családon beüli „becsületgyilkosság” követ. A Biblia birtoklása és a hittérítés egyenlő az államilag garantált halálos ítélettel. A keresztény hitátadást a legalapvetőbb csírájában próbálják elfojtani.

2007 júliusában huszonhárom dél-koreai misszionáriust fogtak el az országban, akik közül többeket megkínoztak és kivégeztek. Ugyanígy az életével fizetett 2010-ben egy nemzetközi orvoscsoport tíz tagja is, akiket keresztény misszióval és kémkedéssel vádoltak meg. Éppen ezért csak hozzávetőleges becslés áll rendelkezésre az afgán keresztények számát illetően, amelyet háromezer és nyolcezer fő közöttire tesznek.

Keresztény hétköznapok

A német Spiegel magazin néhány évvel az amerikai megszállást követően interjút készített egy Haschim Kabar álnéven közölt afgán kereszténnyel. A beszámolóból a kétezer évvel ezelőtti őskereszténységre és a római, államszintű üldöztetésre hasonlító állapotok bontakoznak ki ma, a 21. században. 

Teljes, maradéktalan illegalitás, sms-ben „teára hívó” házi istentiszteletek, fejből megtanult Szentírás, a lebukástól tartó állandó félelem. 

A néhány fős imacsoportok tagjai a legszorosabb bizalmi kötődésben élnek és imádkoznak együtt. A riportalany többszöri rendőrségi házkutatásról számolt be, amikor rejtett Bibliákat kerestek, de nem találtak nála a hatóságok.

Ő maga a lebukás veszélye miatt a Szentírás jelentős részét fejből tudja, „mini-istentiszteleteiken” a zsoltárokat fejből mondják közösen. A kereszt mint jelkép megjelenítése elképzelhetetlen, egy-egy rejtett halábrázolásból lehet tudni, kinek lehet köze a kereszténységhez. Haschim Kabar mégsem hagyja el hitét.

Beszámolóját azzal zárta akkor, hogy minden segítségnek és minden értük mondott imának nagyon örülnek, és nagyon hálásak érte. Szívük legmélyéből vágynak egy szabadabb világ után…

Erre következett most a tálib hatalomátvétel. Csak remélni tudjuk, hogy Haschim Kabar és „gyülekezetének” tagjai még életben vannak! Csak a teremtő Isten tudja. Mi pedig imádkozunk értük. Ahhoz az Istenhez, akihez ők is, úgy, ahogyan ők is, hogy oltalmazza, erősítse, áldja és őrizze meg őket és minket mindannyiunkat szent kegyelmében. 

„Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2Tim 1,7) Ámen.

Ha szeretnél még hasonló cikkeket, kérlek OSZD MEG ezt a cikket..

TUDTAD?

Isten mindenhol jelen van – még a hírekben is. Ezért tekintünk minden hírt a hit szemüvegén keresztül. Elkötelezettek vagyunk a minőségi, független keresztény újságírás biztosítása mellett, amelyben megbízhat. De nagyon kemény munkára, időre és pénzre van szükség ahhoz, hogy megtegyük, amit csinálunk. Segítsen nekünk abban, hogy továbbra is az igazság híve legyünk a médiában, támogatva Az Úr Napja munkáját.

TÁMOGATÁS