Kicsoda Isten? – Elmondjuk!

19 Perc. Olvásási idő

Hány Isten van?

Csak egy Isten van. Ez egy egyértelmű bibliai igazság. Ezt mind az Ó- mind az Újszövetség félreérthetetlenül kijelenti (5Mózes 6:4; Márk 12:29). Mindaz, aki a Bibliát legfelsőbb tekintélynek tartja, elismeri ezt az igazságot.

A Biblia ragaszkodása az egyistenhithez megköveteli, hogy Istent egy egyes számú „Ő”-nek tekintsük. Csak egy van belőle.

- Hirdetés -

Pál kijelentette:

„…egy Istenünk van…” (1Korinthus 8:6)
„Mert egy az Isten…”1Timótheus 2:5

Jakab ezt mondja:

- Hirdetés -

„Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed.
Az ördögök is hiszik, és rettegnek.”
Jakab 2:19

Jézus így szól:

„…Minden parancsolatok között az első: Halljad Izráel:
Az Úr, a mi Istenünk egy Úr.”
Márk 12:29

Hogyan vált az egy Isten három személlyé?

A Biblia világosan tanítja úgy Jézus és a szent Lélek, mint az Atya isteni természetét (János 1:1; 1Korinthus 3:16). Hogyan lehet ezt összeegyeztetni azzal a ténnyel, hogy csak EGY Isten van? Az i. sz. 325-ben tartott niceai zsinat teológusai e kérdés felett vitatkoztak, és itt fektették le a Szentháromság tanának alapját kijelentve, hogy Jézus Isten (lásd 6. fejezet).

- Hirdetés -

Egy későbbi zsinaton, i. sz. 381-ben Konstantinápolyban úgy döntöttek, hogy a szent Lélek szintén Isten, és ezzel megalkották azt a Szentháromság-tant, amelyet a hagyomány révén – kisebb módosításokkal – mi is ismerünk.

Ez a tan kijelenti, hogy az „Isten” szó ahelyett, hogy egy nagyságos, mindenható egyénre utalna, Aki mindenek Ura, egy isteni „lényegre” vonatkozik. Ez a titokzatos „valami” három részből áll: Atya, Fiú, Szentlélek; s e három együtt alkotja Istent. Ez dióhéjban a Szentháromság népszerű elmélete, amelyet a Katolikus Egyház fogalmazott meg, és amit a keresztény közösségek többsége is magáévá tett.

- Hirdetés -

A Szentháromság történelmi koncepciója

A tantétel véglegesített formája azt képviseli, hogy az „Isten” szó valójában egyetlen lényegre vagy Lényre utal. Ez a lényeg három személyben, az Atyában, Fiúban és a Szentlélekben nyilatkozik meg, akik nem három Isten, hanem egy Isten három formája.

A „Lény” kifejezés nem azt jelenti, hogy Ő egyetlen Személy, hanem hogy Ő egyetlen lényeg, amit „Istennek” nevezünk, és ez a lényeg három módon fejezi ki Önmagát – három megnyilvánulási formában vagy személyként –, úgymint Atya, Fiú, Szentlélek. Ez egy radikális eltérés a Szentírás Isten-fogalmától, mivel a Biblia Őt egy személyes, egyedi Lénynek tekinti, akit Atyánknak tekinthetünk és akivel személyes közösségben lehetünk. A Szentháromság-hívő elképzelés Istent egy arctalan, személytelen lényeggé változtatja.

Míg a lény szó általában személyt jelent, más jelentést vesz fel, amikor a Szentháromság tanával kapcsolatosan használják. A következő, a Szentháromság témájáról szóló részlet ezt az Isten-képet fejtegeti:

„A Szentháromság tana egyszerűen megfogalmazva: létezik egy oszthatatlan, végtelen isteni lény; s ez az egy isteni lény három egyenrangú, egyformán örökkévaló személyre oszlik: az Atyára, a Fiúra és a Szentlélekre.

Ez esetben azonban szükségszerű a »lény« és »személy« kifejezések megkülönböztetése. Nyilvánvaló ellentmondás lenne, ha azt mondanánk, hogy három lény van egy lényben, vagy három személy egy személyben. Mi tehát a különbség?

- Hirdetés -

A mindennapi életben különbséget teszünk a lény és a személy között. Felismerjük valamiről, hogy micsoda, ugyanakkor felismerjük az egyéneket a csoporton belül. Például beszélhetünk az ember »lényéről« – emberi lényről. A sziklának is van »lénye« – a szikla lénye, ahogy a macskának, a kutyának, stb. is van lénye. De azt is tudjuk, hogy léteznek személyes tulajdonságok is. Például amikor egy személyről beszélünk, a »mi« és a »ki« kérdés is értelmes.

A Biblia elmondja nekünk, hogy a személyes lényeknek három osztálya van – Isten, ember és angyalok. Mi a személyiség? Az érzelmekre, akaratra és önkifejezésre való képesség. A sziklák nem tudnak beszélni. A macskák nem képesek saját fajukról – mint önálló, a többitől különálló fajról – gondolkodni, és nem tudnak munkálkodni a »macskafaj« javáért.

Ezek alapján mondhatjuk, hogy egyetlen örök, végtelen isteni lény van, amelyen három személy osztozik teljes mértékben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Egy valami, három valaki.” (James E. White: A Szentháromság rövid meghatározása)

Ez a kép teljesen lerombolja Isten – mint egy szerető, érző egyén – bibliai fogalmát. Egy olyan személyiségét, akivel kapcsolatba léphetünk, közösségben lehetünk, szemben egy három személyből álló személytelen valamivel. Figyeljük meg, hogy a fenti idézet Istent „valaminek” nevezi, míg az Atyát, Fiút és a Szentlelket „valakinek”.

Valójában a Szentháromság fogalma nem áll távol a New Age mozgalom és a keleti miszticizmus panteisztikus elképzeléseitől, amely szerint Isten egy egyetemes, személytelen léteszme vagy életenergia, amely a világegyetem egész mindenségét magában foglalja; nem pedig egy személyes egyén, akinek saját, csak rá jellemző személyisége van.

A Bibliában Isten egy Személy! Egy külön egyéniség. Ő nem egy bizottság, egy lényeg, egy anyag vagy egy természet, amelyben hárman lakoznak. Ez egy emberek által fabrikált, a Szentíráshoz nem illő meghatározás.

Nézzük meg, milyen képtelenül hangoznának a következő versek, ha Istenre három személyként gondolnánk:

„Mert úgy szerette (szerették) (az) Isten(ek) e világot, hogy az ő egyszülött Fiát (Fiúkat) adta (adták), hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”János 3:16

„Mindazáltal nekünk egy (három) Istenünk van, az Atya, a kitől van a mindenség, mi is ő benne (bennük); és egy Urunk, a Jézus Krisztus, a ki által van a mindenség, mi is ő általa.”1Korinthus 8:6

„Egy (három) az Istene és Atyja mindeneknek; ő(k) van(nak) mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben.” (Efézus 4:6; új protestáns fordítás)

„Aztán a vég, mikor átadja az országot az Isten(ek)nek és Atyának; a mikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt.”1Korinthus 15:24

Ha Isten három, akkor miért mondja az Újtestamentum újra és újra, hogy egy Isten van, aki az Atya egyedül? Amikor ezt valaki el akarta magyarázni nekem, azt állította, hogy Isten szándékosan helyezett el félreérthető kijelentéseket a Bibliában, hogy félrevezesse azokat, akik arra rendeltettek, hogy elvesszenek (az illető az eleve elrendelésben is hitt).

Érdekes, hogy akik hisznek a Szentháromság / Három-Isten tanában, azt mondják, hogy Máté 28:19; 2Korinthus 13:13 és hasonló Biblia-versek „burkoltan” erre a tantételre „céloznak”. Mi az, hogy „burkoltan céloznak”?! Egy „burkolt célzás”, vagy egy „beleértett következtetés” soha nem tehet semmissé egy világos „Így szól az Úr”-t. A világos kijelentések mindenkor fölötte állnak a „burkolt célzásra” épülő tanoknak, márpedig a Bibliában ismétlődően megtaláljuk azt az egyértelmű kijelentést, hogy az Atya az egyedüli Isten.

Különböző megfogalmazások

Egyes keresztények rájöttek, hogy a Szentháromság-tan hagyományos változata hamis, és elvetették. Sajnos azonban kevesen léptek rá arra az egyszerű útra, hogy elfogadják mindazt, amit a Biblia mond e tárgyról. Ehelyett inkább „kerestek sok kigondolást” (Prédikátor 7:29).

  1. Egyesek azt a következtetést vonták le, hogy Jézus és az Atya ugyanaz a személy kell, hogy legyen, különböző időszakokban különböző feladatkört töltve be. Ezen tanváltozat képviselőit nevezik „Egység”- vagy „Egyedül Jézus”-hívőknek.
  2. Mások arra jutottak, hogy az „Isten” szó egy gyűjtőnév, ami valójában három Istent (!) jelent, akik egységben munkálkodnak együtt. A három egyenrangú, egyformán örökkévaló, mindenható – de egymással rokonságban nem álló – Lényben való hit egyértelműen triteizmus (három Istenben való hit), hiába állítják, hogy a három mégis egy abban az értelemben, hogy jellemük, céljaik és szándékaik azonosak.
  3. Néhányan (pl. Jehova Tanúi) arra jutottak, hogy Jézus egy teremtett lény, akit Isten minden más teremtmény fölé emelt, egyfajta istenné téve Őt, ám Krisztus mégsem ugyanolyan értelemben isteni lény, mint az Atya.

Sajnálatosan ezen elméletek egyike sem próbálta összhangba hozni az ÖSSZES bibliai bizonyítékot. Sőt, inkább arra szolgáltak, hogy az igazságot olyan sűrű ködbe burkolják, hogy amikor az ember rámutat ellent­mondásaikra, végül csak egy válaszuk marad:

az Isten lényéről szóló tan: titok. Elméletüket (azt a tan-változatot, amit egy adott csoport képvisel) fenntartások nélkül el kell fogadnod, ellentmondásait és következetlenségeit pedig a „titkok” süllyesztőjébe kell száműznöd.

A Biblia igazsága azonban annyira csodálatosan világos és egyszerű, hogy akár egy egyszerű – emberi befolyás által meg nem fertőzött – Bibliát olvasó gyermek is felismerheti.

A nagy zűrzavar egyik fő oka az, hogy bizonyos szavakat nem valós bibliai jelentésük szerint használunk. Tud valaki EGYETLEN helyet is mutatni a Bibliában, ahol az „Isten” szó egynél több személyt jelent? Ha a Biblia nem tesz ilyet, hogyan merészeljük venni a bátorságot, hogy mi megtegyük?

Némelyek állítása szerint az „elohim” szó többes számú jelentést hordoz, de ezen értelmezés ellen – ti. hogy e szó az egy igaz Istenre vonatkozóan egy személynél többet jelentene – olyan súlyos cáfoló bizonyítékok találhatók az Igében, hogy ezen érv teljesen tarthatatlan a „három az egyben” Isten tanának alátámasztására.

Elohim

Az „elohim” szó egy héber kifejezés, ami az Ótestamentumban több százszor szerepel az igaz Isten megjelölésére. A Szentháromság védelmezői gyakran kijelentik, hogy ennek a szónak a használata bizonyítja, hogy Isten Szentháromság, mert a kifejezés a szó szoros értelmében „Isteneket” jelent.

A Szentháromság-tan egyik bajnoka például kitart amellett, hogy 1Mózes 1:1-et úgy kell olvasnunk, hogy „Kezdetben teremték az ISTENEK az eget és a földet.” Helyesbítését arra alapozza, hogy az „Isten” szót az „elohim” kifejezésből fordították, amit szerinte „Isteneknek” kellene fordítani.

Sok Biblia-tudós álláspontja szerint azonban e szó nem szükségszerűen jelent többet egynél, és inkább Isten fenségére és nagyságára utal, semmint arra, hogy Isten egynél több lényből állna. Egy kis józan ésszel könnyedén beláthatjuk, hogy ezen utóbbi tudósok végkövetkeztetésének kell helyt adnunk. Vizsgáljunk meg néhány tényt:

  1. Maguk a héberek sohasem hittek egy több személyből álló Istenben, vagy egynél több Istenben. Nem hittek így sem a bibliai időkben, sem napjainkban. Amikor az egy igaz Istenre vonatkoztatva használták az „elohim” szót, sosem értettek bele többes számot. Vajon napjaink tudósai, akik kitartanak amellett, hogy az „elohim” szót „Isteneknek” kellene fordítani, jobban értik a héber nyelvet, mint maguk a zsidók?
  2. 2Mózes 7:1-ben ezt olvassuk: „Az Úr pedig monda Mózesnek: Lásd, Istenévé [elohim] teszlek téged a Faraónak, Áron pedig, a te atyádfia, szószólód lészen.” Mit értsünk itt az „elohim” kifejezés alatt? Azt, hogy Jehova Mózest több istenné tette?! Talán egy hármas istenséggé?! Figyeljük meg, hogy a Szentírás Bírák 16:23-24-ben egyes pogány istenségekre (Dágonra és Baálra) az „elohim” szóval utal. 1Királyok 18:27 különösen érdekes: „Mikor pedig már dél lett, elkezdte őket gúnyolni Illés, azt mondván: Kiáltsatok hangosabban, hiszen isten [elohim]! Talán elmélkedik, vagy félrement, vagy úton van, vagy talán aluszik, és felserken.”

Itt Illés Baálra, egyetlen hamis istenre utalt az „elohim” szóval. A következőkben vizsgáljunk meg néhány nagyra becsült kiadványból vett idézetet, amelyek alátámasztják a fenti tényeket az „elohim” kifejezéssel kapcsolatosan:

„Ma alig találni olyan nyelvtudóst, aki támogatja azt az irreális elképzelést, miszerint az Elohim szó egy három személyből álló Szentháromság-Istenre utalna. Vagy azt jelenti, amit a nyelvészek fejedelmi többesnek neveznek, vagy az Isten által gyakorolt hatalom teljességére, összességére utal.” (William Smith, A Biblia szótára, 1948, 220.o.)

„Az Elohim kifejezést inkább úgy magyarázhatjuk, mint egy elvont jelentésű többes számot, amely nagyságra és fenségre utal.” (A sémita nyelv és irodalom amerikai folyóirata, 1905, XXI. kötet, 208.o.)

„Ez a szövegértelmezés – amely a Szentháromság tanát érti ki az elohim [Isten] többes számából – bár kegyesnek tűnik, valójában inkább rafináltnak mondható.” (A vallás és etika enciklopédiája: „Isten” szócikk)

„A korai hittudósok azon a véleményen voltak, hogy egy olyan alapvető tan, mint amilyen a Szentháromság, nem lehetett ismeretlen az Ószövetség emberei számára… Egyetlen modern teológus… sem tarthatja fenn tovább ezt a nézetet. Csak egy pontatlan szövegértelmezés – amely figyelmen kívül hagyja a magyarázás legkézenfekvőbb elveit – találhat utalásokat a Szentháromságra az Elohim isteni név többes számában, az 1Mózes 1:26-ban használt többes számban, vagy olyan liturgikus mondásokban, mint a 4Mózes 6:24-26 Ároni áldásának három része és Ésaiás 6:3 Trisagionja [Trisagion: háromszor szent – a ford.].” (A vallásos ismeret új Schaff-Herzog enciklopédiája, 12. kötet, 18.o.)

„Isten neve többes számú alakjának, az elohimnak a héber Írásokban való használatát gyakran hozzák fel bizonyítékként az Istenségben lévő személyek többes száma mellett… Az Írás ilyetén használata nem viszi előre az igazság érdekeit, és a tanításra nézve sem hasznos… Az elohim többes száma ugyanúgy jelentheti az isteni képességek sokféleségét, mint három személy megkülönböztetését, vagy magyarázható a magasztosság és méltóság többes számaként. Az efféle kifejezési formák azzal kecsegtetnek, hogy biztos érvként használjuk ezeket a Szentháromság alátámasztására, pedig máshogy is magyaráz­hatóak.” (Milton Terry, Bibliai Hermeneutika, 587.o.)

Amikor Jézus 5Mózes 6:4-et idézte az írástudónak adott válaszában (Márk 12:29), nem azt mondta: „Az Úr, a mi Isteneink…” Az „elohim” alatt nem Isteneket értett, hanem az Igét idézve Istent mondott. Az írástudó egyetértett ezzel, amikor válaszolt:

„Jól van, Mester, helyesen mondtad, hogy egy Isten van, és rajta kívül nincsen más.” (Márk 12:32; új protestáns fordítás).

A héber „elohim” szót Jézus is úgy értette, mint amely Egy Személyt jelent, egy egyes számú „Ő”-t. Krisztus értelmezése pedig többet nyom a latba, mint James Strongé vagy ezer más hasonló tudósé.

Újtestamentumi bizonyíték

Hittek az apostolok valamiféle Szentháromságban? Lukács evangéliuma és az Apostolok cselekedetei kivételével az egész Újszövetséget olyan emberek írták, akiket az Úr Jézus személyesen tanított. Még Pál apostol is – aki noha személyesen nem ismerte Jézust, amíg a földön volt – bizonyságot tesz arról, hogy személyesen Krisztus oktatta őt (Galata 1:11-12).

Jézus egy Szentháromság-Istent mutatott be ezen apostoloknak? Tanította nekik ezt a tant, amely oly nagy mértékben különbözött az Ószövetség Isten-képétől? Ha igen, akkor ők miért nem hirdették ezt az üzenetet olyan erővel és világosan, mint ahogy azt hirdették, hogy Jézus az Isten Fia?

Miért van az, hogy ezt a tant „nem tanítja világosan az Újszövetség” (Encarta Britannica), hanem inkább „következtetni” lehet rá bizonyos szakaszokból? Ily módon nyilatkoztatja ki Isten a fontos igazságokat? Csupán utalásokat ad és tőlünk várja a következtetések levonását?

Miért van az, hogy az Újszövetség következetesen hirdeti, hogy csak EGY ISTEN van, és ez az Isten az Atya (1Korinthus 8:4-6; János 17:3; Efézus 4:6)? Nem ismerték volna ezek az apostolok az igazságot Istenről? Miként juthatunk arra a következtetésre, hogy írásaik burkoltan Háromság-Istent tanítanak, noha ők maguk azt hirdették, hogy Ő egyetlen személy?

Az az ellentmondásos helyzet állna fenn, hogy Krisztus igazságának kijelölt őrzői egy Szentháromság-Istenre céloznak, amikor arról tanítanak, hogy Ő egyetlen Személy? Miért tennék ezt? Vagy talán előttük sem volt kikristályosodva, amit sugallni próbáltak, s a későbbi nemzedékek „teológusaira” hagyták e tantétel precízebb kidolgozását?

Az újszövetségi bizonyíték több okból is fontos:

  1. Az Újszövetség egy különleges személy életének és tanításainak visszatükröződése – Jézusé – az egyetlen Lényé, Aki valaha is lejött a mennyből, hogy minket mennyei dolgokról tanítson.
  2. Az Újszövetség kibővíti és elmagyarázza az Ószövetség tanításait.
  3. Az Újszövetség íróiban maga Isten lakozott szent Lelke által. Krisztus közvetlen tanításait leszámítva az apostolok tanításai voltak az embereknek valaha adott legtisztább tanítások.

Miért utalnak az Újszövetség írói több helyen is úgy az Atyára, mint az EGYEDÜLI Istenre? (1Korinthus 8:6; Efézus 4:6; stb.) Miért utalt Jézus az Atyára úgy, mint az EGYEDÜL igaz Istenre? (János 17:3) Elfogadhatjuk a Biblia meghatározását Istenről?

„Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, a kitől van a mindenség…”1Korinthus 8:6

„Egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben.” (Efézus 4:6; új protestáns fordítás)

„Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent…”János 17:3

„…Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.”János 20:17


Mozdíthatatlanul

Az igazság nem hal el soha. Korok jönnek-mennek,
Porladnak hegyek, forrnak tengerek;
A föld nagy városai mind elsüllyednek.
Birodalmak, államok, dinasztiák kivesznek,
De a bölcsek ajkán terjed szájról-szájra
Az igazság, s nem hal el soha.

Bár nemzedékek vetik el, s bőszen kinevetik,
Csúfolják-gúnyolják, semmibe sem veszik,
Szavát csak sértőn, tréfából említik,
S tagadják mind, kik a mulandót szeretik.
Arcátlan hazugság, sértegetés sorsa:
De az igazság nem hal el soha.

Az igazság nem felel, lepereg a bántás;
Mély csenddel tüntet, míg fordul a sors-állás;
Mint dicső szirt, mely az elemekkel dacol,
S viharok után is főt emel, meg nem hajol:
Áll, mozdíthatatlanul, míg hull az ellenség hada,
S az igazság nem hal el SOHA!

Kérjük, ha tetszett ez a cikk OSZD MEG!

Oszd meg ezt a cikket
Követés:
Célunk, Jézus Krisztus örömüzenetének hírdetése révén, minnél több ember életét lássuk örökkévaló módon megváltozni.