Koronavírus az utolsó időkben

Talán 2020 tavaszán is sejteni lehetett, hogy nem mindennapi események zajlanak körülöttünk, de őszintén szólva legvadabb álmaimban sem gondoltam, hogy kevesebb, mint egy év alatt ezek az események ilyen messzire taszítják a világot a sötétség felé.

Kis túlzással elmondhatjuk, hogy a kirakós valamennyi darabja az asztalra került, már csak össze kell illeszteni őket. Hogy ez milyen sebességgel történik meg, sok mindenen múlik.

A koronavírus járvány mindenesetre megmutatta, hogy a világ irányítása nem is annyira nehéz, mint eddig gondoltuk, illetve most már azt is látjuk, hogy mi ennek a legkézenfekvőbb eszköze: az emberek egészsége és jóléte, jobban mondva annak hiánya és a visszaszerzésüket ígérő megoldás.

A koronavírus elleni védőoltás igazi katalizátorként szolgál a történetben és a majdani teljes kontrol elérésében is fontos szerepe lehet. Itt fontos tisztázni néhány kérdést. Személy szerint nem gondolom, hogy ez az oltás (pontosabban bármelyik engedélyezett vagy engedélyre váró Covid oltás) az antikrisztusi rendszer legismertebb elemeként elhíresült fenevad bélyege lenne, azonban az oltási kampányokat körül övező propaganda, az immunitás útlevél bevezetésének lehetősége vagy a társadalomban ezek következtében tapasztalható megosztottság, oda vezettek, hogy a fenevad bélyege nélkül is érdemes átgondolni ezzel kapcsolatos döntésünket.

Akik ismerik az oldalt, tudják, hogy nem vagyok az oltások feltétel nélküli híve. Úgy vélem, hogy nagyon fontos disztingválni az egyes betegségek és oltástípusok, illetve a magyar gyakorlat különböző elemei és hiányosságai között. Van az oltások között olyan, ami milliók életét mentette már meg és olyan is, amelyik ma már több kárt okoz, mint amennyit esetleg elhárít. (Akit érdekelnek a részletek, a Nebáncs Egyesület honlapján, a „védőoltások” menüpont alatt keresgéljen, és persze itt az oldalon is van jó pár cikk a témában: ITT) Ez azonban csupán a kérdés egészségügyi vonatkozása. Függetlenül attól, hogy ki mit gondol az RNS alapú vakcináról, esetleg az oroszok vagy kínaiak által fejlesztett oltóanyagokról, a világjárvánnyá kiterjesztett krízis révén olyan mértékű nyomás nehezedik a föld lakosságára, hogy már önmagában emiatt érdemes fontolóra venni az oltás elkerülését. Személy szerint nem félek attól, hogy bajom esne, ha beoltanának, hiszen nagyobb az, Aki bennem van, mint az, aki a világban van,1 és azt is tudom, hogy még egy halálos ital sem árthat nekem,2 főleg, ha kényszerítenek rá, hogy megigyam, de ha nem vagyok képes vállalni a koronavírus oltás elkerülésével járó kényelmetlenségeket, mi lesz, amikor egy hasonló döntés élet-halál kérdése lesz? Az egyik persze nem következik egyenesen a másikból. Attól, hogy valaki vállalja a koronavírus elleni védőoltást, még simán megtagadhatja a majdani fenevad bélyegének felvételét és fordítva. Azt se szeretném, ha bárki kárhoztatva érezné magát, ha szeretné beoltatni magát. Ez nem üdvösség kérdése és ez a poszt nem erről szól. Inkább azt szeretném kihangsúlyozni, hogy ami körülöttünk folyik kísértetiesen hasonlít arra, amit évek óta gondolunk azokról a bizonyos utolsó időkről, így ez a járvány nagy valószínűséggel ezek része vagy előkészítése, esetleg egy későbbi válság főpróbája, így nem butaság, ha mi is próbálgatjuk szárnyainkat.

Az oltás tehát pont annyira lehet része az utolsó idők forgatókönyvének, mint mondjuk a mobiltelefon, a kártyás fizetés vagy a biometrikus adatokat is rögzítő iratok használata, márpedig ezek igénybevétele ellen ritkán szólal fel bárki is manapság. Szerintem ebben nyugodtan követhetjük Pál apostolnak a lelkiismereti kérdésekre vonatkozó tanácsait:

„A hitben erőtlent fogadjátok be, de ne azért, hogy nézeteit bírálgassátok. … Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik, aki pedig nem eszik, ne ítélje meg azt, aki eszik, hiszen az Isten befogadta őt. … Ez az egyik napot különbnek tartja a másik napnál, az pedig egyformának tart minden napot: mindegyik legyen bizonyos a maga meggyőződésében. Aki az egyik napot megkülönbözteti, az Úrért különbözteti meg. Aki eszik, az is az Úrért eszik, hiszen hálát ad az Istennek. Aki pedig nem eszik, az Úrért nem eszik, és szintén hálát ad az Istennek. … Tehát mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek. …  Te azt a hitet, amely benned van, tartsd meg az Isten előtt. Boldog, akinek nem kell elítélni önmagát abban, ami felől döntött. Aki pedig kételkedik, amikor eszik, máris elítéltetett, mivel nem hitből tette. Mert minden, ami nem hitből származik, az bűn.” (Róma 14:1-23)

Ne hasonlítsuk Istent ahhoz a pedagógushoz, aki szándékosan olyan vizsgafeladatokat készít, amin a többség megbukik. Nem szándéka megoldhatatlan akadályok és kérdések elé állítani senkit és erről se feledkezzünk meg:

„Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből.”

- Hirdetés -

Amikor az a bizonyos bélyeg megjelenik, mindannyiunk számára egyértelmű lesz.

Azért is fontos beszélni erről, mert ma még megtehetjük. A közösségi és egyéb médiumokban tapasztalható cenzúrát látva a nem túl távoli jövőben ez már csak a fizikai világban lesz lehetséges és még ott is korlátozottan. Ez persze a javunkra is válhat, hiszen egy igazi ölelés, kézszorítás vagy mosoly egymillió lájknál is többet ér, ahogy a konyhaasztalnál elmesélt bizonyság messzebbre juthat egy profi youtube videónál, főleg, ha ezek terjesztése már nem lesz lehetséges az előbb említett cenzúra miatt. Lehet, hogy tényleg az utolsó fejezet küszöbén állunk? Maga Jézus mondta, hogy „Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég.” (Máté 24:14) Márpedig most ott tartunk, hogy az evangélium hirdetése egyre kevesebb platformon lehetséges. A különböző médiumoknak köszönhetően a jóhír mára tényleg bejárta a világot és bár a technikai lehetőségek tára továbbra is bővül, a tényleges alkalmak száma a körénk épülő világállamban rohamosan csökken, hiszen mára odáig jutottunk ebben a kibírhatatlanul toleráns világban, hogy nemcsak egyes személyeket tiltanak el ettől, de egész platformok válnak a cenzúra és a „befogadás” áldozataivá.

A fent említett kirakósdarabokhoz pár mondat erejéig visszatérve azért rá kell jönnünk, hogy egy nagyon is fontos darab hiányzik még az utolsó felvonáshoz. Lehet, hogy a fenevad bélyegéhez szükséges technológia már rendelkezésre áll, lehet, hogy a háttérhatalom elérte a teljhatalmat és a globális gazdaság egységesítése majdhogynem befejeződött, de az a bizonyos valami, amit a Biblia a Fenevad képének nevez és aminek imádata nélkül a fenevad bélyege csak egy újabb darabja a világ legnagyobb gyűjteményének,4 sehol sincs a láthatáron, ahogy maga a fenevad sem. Tudom, hogy léteznek mindenféle elvont elméletek ennek beazonosítására, de a Biblia sohasem ködösít és egyetlen próféciának sem célja, hogy direkt nehézzé tegye saját megértését. Ha nem értjük, hogy miről beszél, annak legfőbb oka az lehet, hogy még nem jött el az ideje.

Jézus halála és feltámadása előtt a tanítványoknak lövése sem volt arról, hogy mi történik körülöttük és utána is időre, Jézusra és a Szent Lélekre volt szükségük ehhez. Mi hozzájuk képest előnyben vagyunk, hiszen Jézus és a Szent Lélek már eleve velünk és bennünk vannak, de azért bizonyos részletek megértésével mi sem állunk túl jól. Érdemes tehát kellő alázattal kezelni kedvenc értelmezéseinket, főleg, hogy az arrogancia nemhogy vonzaná, de inkább taszítja még a legérdeklődőbb keresőket is.

Van még valamennyi időnk. Használjuk bölcsen,5 ez pedig az Úrral való közösségben, nem pedig a közösségi médiumok böngészésében rejlik. A hamisítványt is úgy azonosíthatjuk a legjobban, ha az Eredetit mindennél jobban ismerjük, vagy ami még fontosabb, ha Ő ismer minket.

A cikk eredeti helyéért kattintson IDE