Minden döntésünknek következményei vannak.

Valóban csak egy „tál lencsén” múlt?

„És ezt mondta Ézsaú; Íme, úgyis egyszer meghalok, mire való hát nekem az én elsőszülöttségem”? I. Móz. 25:32

Amikor Ézsau, Jákob ajánlatára azt válaszolja, hogy egyébként is meghalok, „egyszer élünk”, hát miért ne? Egyszer élünk, aztán úgyis meghalunk, hát miért ne élvezzük? Egyébként is mit érek elsőszülöttségi jogommal” – gondolta magában, élvezzük az életet most!

Nem vette számba, – de még el sem gondolkodott azon,- hogy ezzel a döntéssel megfosztja magát egy jövőbeli, Isten adta áldástól, amely nemcsak rá, hanem egész családja jövőjére komoly kihatással lesz.
Ezzel, a pillanatnyilag jelentéktelennek tűnő döntéssel, – az egy tál lencse felértékelésével – megfosztotta magát Isten jövendőbeli áldásától.

Így van ez a mai kor emberével is, hogy nem törődik az Isten által felkínált lehetőséggel, azzal az „elsőszülöttségi joggal”, melyet Isten, Krisztusban felkínál. Mely nemcsak őt, hanem családját is megmentheti.
Mert „két nemzetség van a te méhedben; és két nép válik ki a te belsődből, egyik nép a másik népnél erősebb lesz….” I.Móz.25:23 Így van ez ma is! Két fajta nép van manapság is a Földön, de melyik lesz az erősebb, melyik lesz az igazi „túlélő? Hát az, amelyik az Úrra figyel, elfogadja Őt, és meghallgatja tanácsait.

Ugyanakkor azonban az Ellenség mindig felértékeli az éppen felkínált tál lencsét. Mindig egy „csili-vili” optikán keresztül mutatja azt be. Jézusnak is így mutatta be, felkínálván neki az egész világ gazdagságát azzal a feltétellel, ha leborulva imádja őt.

Mózes életében is ott volt a „tál lencse”, a fényűző gondtalan élet, a fáraó „fiaként”.

De ő Isten formáló keze alatt teljesen megváltozván, az „első szülöttségi jogát”, választotta, amely ez esetben az „Isten népével való együtt nyomorgást „jelentette. Felvállalván identitását, betöltötte Isten tervét. Ha mi is felvállaljuk identitásunkat, – és nem rejtegetjük el azt „titkos ügynökként” – akkor tud Urunk bennünket ebben a világban igazán használni.

Isten Jézus Krisztusban az „örök élet jogát” adta nekünk, amely jelenleg ugyan nem fogható, nem látható, ellenben ott vannak Isten ígéretei erre vonatkozólag.
Vigyázat! Ma is ugyanúgy ott vannak az e világkorszak által sokféleképpen – és oly finoman elkészített, – számunkra felkínált „tál lencséi”! Ott vannak elkészítve, úgy a „hitetlenek”, mint a „hívők” számára, a megfelelő módon. Ne törődj vele, „Carpe diem”, mondják, azaz „Élj a mának” – felkiáltással.

De gondoljuk meg, hogy mit veszíthetünk, ha így gondolkodunk, hogy „tedd magadat kényelembe”, élvezd az életet, egyél, igyál, gyönyörködjél, és élvezd ki a tál lencsédet!
Maga az Úr Jézus így figyelmeztet bennünket:

„Mert amilyenek Noé napjai voltak, olyan lesz az ember Fiának megérkezése. Mint ahogy az özönvizet megelőző napokban ettek, ittak, nősültek, férjhez mentek az emberek, ameddig csak Noé be nem ment a bárkába, és nem ismerték fel a veszélyt, amíg el nem jött az, és el nem ragadta valamennyiüket: úgy lesz az ember Fiának megérkezése is.

- Hirdetés -

Máté 24:37-39.

Ne hagyjuk magunkat megtéveszteni, hogy lemondjunk érte „elsőszülöttségi jogunkról” az üdvösségről! Mert csak akkor tudjuk elveszíteni, HA MI MONDUNK LE ARRÓL. Az Úr áldjon bennünket.

Írta: Molnár Miklós