Emberek tízezreit ölte meg, és millióknak adott otthont. És a jövője a múltjában rejlik. Lebontjuk.
Az izraeli-palesztin konfliktus több tízezer emberéletet követelt és sok millió embert kényszerített lakóhelye elhagyására, és gyökerei egy több mint egy évszázaddal ezelőtt végrehajtott gyarmati cselekményben gyökereznek.
- Hirdetés -
Miután Izrael szombaton hadat üzent a Gázai övezetnek a Hamász palesztin fegyveres csoport példátlan támadása után, a világ figyelme ismét arra irányul, hogy mi következhet ezután.
- A Nagy Nyomorúság a Biblia szerint
- A Halloween: a sátán imádatának ünnepe
- Valóban az elragadtatás idejét éljük?
- Izraeli gyerekeket tart fogva a Hamász terrorcsoport.
- Mi Isten végső ítélete? Mi történik az ítélet napján?
A Hamász harcosai több mint 800 izraelit öltek meg több dél-izraeli város elleni támadásban. Válaszul Izrael bombázó hadjáratot indított a Gázai övezetben, amelyben több mint 500 palesztin halt meg. A gázai határ mentén csapatokat mozgósított, nyilvánvalóan egy szárazföldi támadás előkészítésére. Hétfőn pedig bejelentette a Gázai övezet „teljes blokádját”, leállítva az élelmiszer-, üzemanyag- és egyéb alapvető árucikkek szállítását a már így is ostromlott enklávéba, ami a nemzetközi jog szerint háborús bűncselekménynek minősül.
De ami az elkövetkező napokban és hetekben kibontakozik, annak megvan a maga történelmi magva.
- Hirdetés -
Évtizedek óta a nyugati médiumok, akadémikusok, katonai szakértők és a világ vezetői az izraeli-palesztin konfliktust megoldhatatlannak, bonyolultnak és patthelyzetnek írják le.
Íme egy egyszerű útmutató a világ egyik leghosszabb ideje tartó konfliktusának lebontásához:
Mi volt a Balfour-nyilatkozat?
Több mint 100 évvel ezelőtt, 1917. november 2-án Nagy-Britannia akkori külügyminisztere, Arthur Balfour levelet írt Lionel Walter Rothschildnak, a brit zsidó közösség egyik fejének.A levél rövid volt – mindössze 67 szó -, de tartalma olyan szeizmikus hatással volt Palesztinára, amely a mai napig érezhető.
A levélben a brit kormány elkötelezte magát „a zsidó nép nemzeti otthonának Palesztinában való megteremtése” mellett, valamint „e cél elérésének elősegítése” mellett. A levél Balfour-nyilatkozat néven ismert.
- Hirdetés -
Lényegében egy európai hatalom olyan országot ígért a cionista mozgalomnak, ahol a lakosság több mint 90 százalékát palesztinai arab őslakosok teszik ki.
A brit mandátum 1923-ban jött létre, és 1948-ig tartott. Ebben az időszakban a britek megkönnyítették a tömeges zsidó bevándorlást – az új lakosok közül sokan az európai nácizmus elől menekültek -, és tiltakozásokkal, sztrájkokkal is szembesültek. A palesztinokat riasztotta országuk demográfiai változásai és az, hogy a britek elkobozták földjeiket, hogy azokat zsidó telepeseknek adják át.
- Hirdetés -
Mi történt az 1930-as években?
A fokozódó feszültségek végül az 1936-tól 1939-ig tartó arab felkeléshez vezettek.1936 áprilisában az újonnan megalakult Arab Nemzeti Bizottság általános sztrájkra, az adófizetés visszatartására és a zsidó termékek bojkottjára szólította fel a palesztinokat, hogy tiltakozzanak a brit gyarmatosítás és a növekvő zsidó bevándorlás ellen.
A hat hónapig tartó sztrájkot a britek brutálisan elfojtották, tömeges letartóztatási kampányt indítottak és büntető jellegű házrombolásokat hajtottak végre, amely gyakorlatot Izrael ma is alkalmaz a palesztinok ellen.
A felkelés második szakasza 1937 végén kezdődött, és a palesztin paraszti ellenállási mozgalom vezette, amely a brit erők és a gyarmatosítás ellen irányult.
1939 második felére Nagy-Britannia 30 000 katonát vezényelt Palesztinába. Falvakat bombáztak a levegőből, kijárási tilalmat rendeltek el, házakat romboltak le, és széles körben elterjedtek az adminisztratív őrizetbe vételek és az azonnali gyilkosságok.Ezzel párhuzamosan a britek együttműködtek a zsidó telepes közösséggel, és fegyveres csoportokat és egy brit vezetésű, zsidó harcosokból álló „felkelésellenes erőt” hoztak létre, amelyet a Különleges Éjszakai Osztagoknak neveztek el.
A jishuvban, az államalapítás előtti telepes közösségben titokban fegyvereket importáltak és fegyvergyárakat hoztak létre a Haganah, a zsidó félkatonai szervezet bővítésére, amely később az izraeli hadsereg magjává vált.
- Hirdetés -
A felkelés e három éve alatt 5000 palesztint öltek meg, 15-20 ezren megsebesültek és 5600-at bebörtönöztek.
Mi volt az ENSZ felosztási terve?
1947-re a zsidó lakosság Palesztina 33 százalékára nőtt, de a földterületnek csak 6 százalékát birtokolták.
Az ENSZ elfogadta a 181. számú határozatot, amely Palesztina arab és zsidó államra való felosztására szólított fel.
A palesztinok elutasították a tervet, mert az Palesztina mintegy 56 százalékát a zsidó államnak juttatta, beleértve a termékeny tengerparti régió nagy részét is.
Abban az időben a palesztinok a történelmi Palesztina 94 százalékát birtokolták, és a lakosság 67 százalékát tették ki.
Az 1948-as Nakba, vagyis Palesztina etnikai tisztogatása
Még mielőtt a brit mandátum 1948. május 14-én lejárt volna, a cionista félkatonai erők már megkezdték a palesztin városok és falvak elpusztítására irányuló katonai műveletet, hogy kiterjesszék a megszületendő cionista állam határait.1948 áprilisában több mint 100 palesztin férfit, nőt és gyermeket öltek meg a Jeruzsálem külvárosában lévő Deir Jászin faluban.
Ez adta meg az alaphangot a hadművelet további részének, és 1947 és 1949 között több mint 500 palesztin falu, város és település pusztult el a palesztinok által Nakba, azaz arabul „katasztrófa” néven emlegetett esemény során.
Becslések szerint 15 000 palesztint öltek meg, köztük több tucatnyi mészárlásban.A cionista mozgalom elfoglalta a történelmi Palesztina 78 százalékát. A fennmaradó 22 százalékot felosztották a ma megszállt Ciszjordániára és az ostromlott Gázai övezetre.
Becslések szerint 750 000 palesztint kényszerítettek ki otthonaikból.
Ma az ő leszármazottaik hatmillió menekültként élnek 58 nyomorúságos táborban szerte Palesztinában és a szomszédos országokban, Libanonban, Szíriában, Jordániában és Egyiptomban.1948. május 15-én Izrael bejelentette megalakulását.
A következő napon kezdődött az első arab-izraeli háború, és a harcok 1949 januárjában értek véget, miután Izrael, Egyiptom, Libanon, Jordánia és Szíria fegyverszünetet kötött.1948 decemberében az ENSZ Közgyűlése elfogadta a 194. számú határozatot, amely a palesztin menekültek visszatérési jogát szorgalmazza.
A Nakba utáni évek
Legalább 150 000 palesztin maradt az újonnan létrehozott Izrael államban, és majdnem 20 évig szigorúan ellenőrzött katonai megszállás alatt élt, mielőtt végül izraeli állampolgárságot kaptak.
Egyiptom átvette a Gázai övezetet, 1950-ben pedig Jordánia kezdte meg adminisztratív uralmát Ciszjordánia felett.1964-ben megalakult a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ), egy évvel később pedig a Fatah politikai párt.
A Naksa, avagy a hatnapos háború és a települések
június 5-én Izrael a hatnapos háború során az arab hadseregek koalíciója ellenében elfoglalta a történelmi Palesztina fennmaradó részét, beleértve a Gázai övezetet, Ciszjordániát, Kelet-Jeruzsálemet, a szíriai Golán-fennsíkot és az egyiptomi Sínai-félszigetet.
Egyes palesztinok számára ez egy második kényszerű kitelepítéshez, vagy naksához vezetett, ami arabul „visszalépést” jelent.
1967 decemberében megalakult a marxista-leninista Népi Front Palesztina Felszabadításáért. A következő évtizedben baloldali csoportok által elkövetett támadások és repülőgép-eltérítések sorozata hívta fel a világ figyelmét a palesztinok nyomorúságos helyzetére.
A megszállt Ciszjordániában és a Gázai övezetben megkezdődött a telepek építése. Kétszintű rendszer jött létre, amelyben a zsidó telepesek az izraeli állampolgárság minden jogával és kiváltságával rendelkeztek, míg a palesztinoknak katonai megszállás alatt kellett élniük, amely diszkriminálta őket, és megakadályozta a politikai vagy polgári véleménynyilvánítás minden formáját.
Az első intifáda 1987-1993
Az első palesztin intifáda 1987 decemberében tört ki a Gázai övezetben, miután négy palesztin meghalt, amikor egy izraeli teherautó összeütközött két palesztin munkásokat szállító furgonnal.
A tiltakozások gyorsan átterjedtek Ciszjordániára, ahol fiatal palesztinok kövekkel dobálták az izraeli hadsereg tankjait és katonáit.
Ez vezetett a Hamász mozgalom megalakulásához is, amely a Muzulmán Testvériség egyik ága, és amely fegyveres ellenállást fejtett ki az izraeli megszállással szemben.
Az izraeli hadsereg keménykezű válaszlépése az akkori védelmi miniszter, Yitzhak Rabin által szorgalmazott „Törd össze a csontjaikat” politikában öltött testet. Ez magában foglalta a tömeggyilkosságokat, az egyetemek bezárását, az aktivisták deportálását és az otthonok lerombolását.
Az intifádát elsősorban fiatalok hajtották végre, és a Felkelés Egyesült Nemzeti Vezetősége irányította, amely az izraeli megszállás megszüntetése és a palesztin függetlenség megteremtése mellett elkötelezett palesztin politikai csoportok koalíciója volt.
1988-ban az Arab Liga elismerte a PFSZ-t a palesztin nép egyedüli képviselőjeként.
Az intifádát népi mozgósítások, tömegtüntetések, polgári engedetlenség, jól szervezett sztrájkok és közösségi szövetkezetek jellemezték.
A B’Tselem izraeli emberi jogi szervezet szerint az intifáda során az izraeli erők 1070 palesztint öltek meg, köztük 237 gyermeket. Több mint 175 000 palesztint tartóztattak le.
Az intifáda a nemzetközi közösséget is arra késztette, hogy megoldást keressen a konfliktusra.
Az oslói évek és a Palesztin Hatóság
Az intifáda az 1993-as oslói megállapodások aláírásával és a Palesztin Hatóság (PA) megalakulásával ért véget, amely egy ideiglenes kormány, amely korlátozott önrendelkezést kapott a megszállt Ciszjordánia és a Gázai övezet egyes részein.
A PFSZ a kétállami megoldás alapján ismerte el Izraelt, és ténylegesen olyan megállapodásokat írt alá, amelyek Izraelnek adták Ciszjordánia 60 százalékát, valamint a terület földjének és vízkészleteinek nagy részét.
A Palesztin Hatóságnak kellett volna utat engednie az első választott palesztin kormánynak, amely független államot vezet Ciszjordániában és a Gázai övezetben, fővárosával Kelet-Jeruzsálemben, de ez soha nem történt meg.
A Palesztin Hatóság kritikusai szerint a Palesztin Hatóság az izraeli megszállás korrupt alvállalkozója, amely szorosan együttműködik az izraeli hadsereggel az Izraellel szembeni ellenvélemény és politikai aktivizmus elfojtásában.1995-ben Izrael elektronikus kerítést és betonfalat épített a Gázai övezet köré, megszakítva ezzel a kettészakadt palesztin területek közötti kölcsönhatásokat.
A második intifáda
A második intifáda 2000. szeptember 28-án kezdődött, amikor Ariel Sharon, a Likud ellenzéki vezetője provokatív látogatást tett az Al-Aksza mecset területén, miközben több ezer biztonsági erő volt telepítve Jeruzsálem óvárosába és környékére.
A palesztin tüntetők és az izraeli erők közötti összecsapásokban két nap alatt öt palesztin meghalt és 200 megsebesült.
Az incidens széles körű fegyveres felkelést váltott ki. Az intifáda alatt Izrael példátlan károkat okozott a palesztin gazdaságnak és infrastruktúrának.
Izrael visszafoglalta a Palesztin Hatóság által irányított területeket, és megkezdte az elválasztó fal építését, amely a féktelen telepépítéssel együtt tönkretette a palesztinok megélhetését és közösségeit.
A telepek a nemzetközi jog szerint illegálisak, de az évek során több százezer zsidó telepes költözött az ellopott palesztin földeken épült kolóniákba. A palesztinok számára a tér egyre szűkül, ahogy a kizárólag telepeseknek fenntartott utak és infrastruktúra felszabdalja a megszállt Ciszjordániát, és a palesztin városokat és településeket bantusztánokká, a fekete dél-afrikaiak elszigetelt enklávéivá kényszeríti, amelyeket az ország korábbi apartheid rendszere hozott létre.
Az oslói megállapodások aláírásának idején alig több mint 110 000 zsidó telepes élt Ciszjordániában, beleértve Kelet-Jeruzsálemet is. Ma ez a szám több mint 700 000, akik több mint 100 000 hektár (390 négyzetmérföld) palesztin földön élnek, amelyet a palesztinoktól kisajátítottak.
A palesztin megosztottság és a gázai blokád
A PFSZ vezetője, Jasszer Arafat 2004-ben meghalt, egy évvel később pedig véget ért a második intifáda, felszámolták a Gázai övezetben lévő izraeli településeket, és az izraeli katonák és 9000 telepes elhagyta az enklávét.
Egy évvel később a palesztinok először szavaztak általános választásokon.A Hamász többséget szerzett. A Fatah és a Hamász között azonban hónapokig tartó polgárháború tört ki, amely több száz palesztin halálát okozta.A Hamász kiűzte a Fatahot a Gázai övezetből, és a Fatah – a Palesztin Hatóság fő pártja – ismét átvette az irányítást Ciszjordánia egyes részei felett.2007 júniusában Izrael szárazföldi, légi és tengeri blokádot vezetett be a Gázai övezet ellen, a Hamászt „terrorizmussal” vádolva.
A Gázai övezet elleni háborúk
Izrael négyszer indított hosszan tartó katonai támadást a Gázai övezet ellen: 2008-ban, 2012-ben, 2014-ben és 2021-ben. Több ezer palesztint öltek meg, köztük sok gyermeket, és több tízezer otthont, iskolát és irodaépületet romboltak le.
Az újjáépítés szinte lehetetlen, mert az ostrom miatt az építőanyagok, például az acél és a cement nem jutnak el Gázába.A 2008-as támadás során nemzetközileg tiltott fegyvereket, például foszforgázt használtak.
2014-ben 50 nap alatt Izrael több mint 2100 palesztint ölt meg, köztük 1462 civilt és közel 500 gyermeket.Az izraeliek által Védelmi perem hadműveletnek nevezett támadás során mintegy 11 000 palesztin megsebesült, 20 000 otthon pusztult el, és félmillió ember kényszerült lakóhelye elhagyására.
