VETÉs, ARATÁS
Gondolatok a termés felhasználását, és az „újravetés” arányát illetően?
Aki vet, az arat, ez egy törvényszerűség. Az aratás nagyban függ a vetés mennyiségétől, mert aki sokat vet, az sokat arat is, hisz „aki szűken vet, szűken is arat; és aki bőven vet, bőven is arat.” II.Kor 9:6.
- Hirdetés -
Ki mondja meg, hogy mennyit vessünk? Ki mondja meg, hogy az aratást követően mennyi magot használjunk fel a „saját táplálásunkra, kenyérnek, és mennyi magot tegyünk félre az újravetésre?
Ha igaz az, hogy mi csak sáfárok, gazdatisztek vagyunk, akkor nem e a Gazdát kellene megkérdeznünk erről? Bár szabadságunk van erre is, mint sáfároknak, hogy mi döntsük el, de bölcs az a sáfár, aki mindenben kikéri Gazdura tanácsát, hisz Ő az, aki képben van, és igazán jogosult is arra, hogy ezekben döntést hozzon. Maga Jézus mondja, hogy: „mert jól tudja a ti Atyátok, (Uratok) hogy mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle.” Máté 6:8, – és mindazt meg is adja.
Emellett az is igaz, hogy zárszámadáskor, majd számon fogja kérni sáfárát, hogy az miért nem adta az Ő pénzét, a „pénzváltóknak asztalára”, hogy megforgassa azt, a bővebb termés, jövedelem érdekében, hogy az Ő visszaérkezésekor, azt „kamatostól” kapja vissza. Luk 19:23.
- Hirdetés -
Szerintem ez, nem más, mint a Gazda részéről fennálló, – a bő vetést való elvárás, a bő aratás érdekében. Ezért szerintem az a sáfár, aki tékozlóan bánik a potenciális vetőmagokkal, és hajlamos felélni az egész termést, az elsősorban a maga hasznát, javát, kényelmét keresi, s eközben tékozol.
Ha pedig belegondolok abba, hogy a Gazda 30-60-100 szoros terméshozamot ígér, az 1 szem elvetett gabonamagom után, akkor ennek az elmulasztása valóban óriási tékozlás. Ezért legyünk bölcs sáfárok, és konzultáljunk meg mindent a Gazdánkkal. Áldott napot.
